Azonnal kihúzni a dugót?

Már nekünk, szülőknek is nehéz visszagondolnunk azokra az időkre, amikor se számítógép, se internet, se mobiltelefon nem volt a világon. Hogyan éltünk nélkülük? Hogyan szerveztük, éltük a mindennapokat?

Hogyan képzelhetnék tehát el gyermekeink, akik többnyire beleszülettek ebbe az egykor még általunk, ma már sokkal inkább általuk teremtett világba? Sándor György után szabadon: „Tiétek a világ! Úgy volt, hogy a miénk lesz.”

Minden generációnak saját, a többi nemzedék által nehezen átlátható, nehezen követhető normái vannak, az átjárás egyre nehezebb, egyre bonyolultabb. A generációk számára hitelesen megérteni egymást, együttműködni – akár családon belül – egyre nehezebb. A gyerekeknek a digitális eszközök használata és az internet ma már olyan természetes, mint a lélegzetvétel.

Sokan vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, amiben keménynek és határozottnak kell lenni. Kénytelenek tehát megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig az interneten találják meg: a közösségi oldalakon, a videómegosztó portálokon, vagy a stratégiai és egyéb hálózatszervezésen alapuló játékokban.

Ha valaki órákig ül a számítógép, a tablet, a telefon előtt, akkor már szenvedélybeteg?

Nem feltétlenül. A digitális eszközök és az internet nélkülözhetetlenek a mindennapi életben, és nagyon hasznosak is lehetnek. Megkülönböztetünk háromféle használati módot

• kompetens használat,
• problémás használat,
• függőség.

A kompetens használat azt jelenti, hogy valaki a munkája, tanulása miatt ül az okoseszközök mellett, ill. hogy ezek csak részei a szabadidő eltöltésének, s emellett önszántából egyéb dolgokkal is foglalkozik. Problémás használatról akkor beszélünk, ha valaki az étkezéseit, a barátait, a megbeszélt időpontjait, foglalkozásait, tanulását elhanyagolja az eszközhasználatból kifolyólag.

Mikortól függőség?

Az átmenet fokozatosan történik. Nem minden problémás használó válik függővé.
Függőség az, ha valaki szinte a teljes szabadidejét, sőt feladatait is feláldozza, s minden másnál fontosabb számára a laptop, a táblagép, az okostelefon használatával töltött idő.
Az alábbi feltételek közül legalább kettőnek tartósan teljesülnie a függőséghez:

• A kontroll elvesztése: az érintett nem képes önszántából korlátozni az eszköz használatára fordított időt.
• Tolerancia-fejlődés: egyre több idő, alkalom kell az eszköz előtt ahhoz, hogy elégedettnek érezhesse magát.
• Megvonási tünetek: nyugtalanság, agresszivitás, kedvtelenség, ha nem használhatja.
• A hétköznapok elsivárosodása: munka, barátok, család, sport, más közösségi aktivitások elhanyagolása.

Segíthet-e a teljes letiltás?

Nem. A cél az, hogy a gyermekek megtanuljanak kompetensen és felelősséggel bánni a digitális eszközökkel, beleértve a különböző okostelefonokat és játékokat is. Ez pedig nem alakulhat ki, ha elvesszük ezeket tőlük.

Mit tehetnek a szülők, ha gyermeküknél észreveszik a problémás okoseszköz-használat tüneteit?

A legfontosabb, hogy feltétlenül próbáljanak meg kapcsolatban maradni gyermekükkel.
Ahelyett, hogy ráförmednének: „Na kapcsold már ki végre!”, fogalmazzák meg, lehetőleg nyugodt hangnemben odaülve mellé az
aggodalmukat: „Attól tartok, hogy így elveszíted a barátaidat, egyéb programjaidat”.

Elég egy beszélgetés?

Természetesen nem. Világos szabályokra és azok következetes betartására, betartatására van szükség az internet- és okoseszköz-használatot illetően. Fontos az állandó figyelem, hogy gyermekünk komolyan veszi-e, érzi-e és tiszteletben tartja-e ezeket a szabályokat.

Mit tehet a hozzátartozó?

Ha tanácstalannak érzi magát, és segítségre lenne szüksége, keressen fel nevelési tanácsadót, vagy szenvedélybetegséggel foglalkozó segítőhelyet, szakembert, szülői, hozzátartozói önsegítő csoportot.